Miért imádkozom? (az én 4 érvem)

Már egy előző blogbejegyzésben megosztottam egy kicsit arról a felfedező útról, amit az imában elkezdtem. Illetve a különböző tapasztalataimról és arról, amire rájöttem vagy megértettem.

De miért is imádkozunk egyáltalán? Kötelességből? Mert ez a keresztény élet része?

Nem tudom, hogy mi a válaszod erre a kérdésre. Én a magam számára ezeket az okokat találtam:

1. Mert Isten meghallgat minket.

Isten újból és újból megígéri a Bibliában, hogy meghallgat minket, amikor hozzá fordulunk. Neki minden vágya, hogy szóljunk hozzá, hogy kapcsolatban legyünk vele. 

Ő nem egy olyan Isten, aki ül a trónon és ha kedve van akkor fogad minket és amikor nincs kedve akkor meg nem. A mi Istenünk, egy olyan Isten, aki olyan lett, mint mi, hús és vér. Aki kisbaba volt és rá kellett bízza magát az édesanyjára. Aki meg kellett tanuljon beszélni, meg járni. Aki amikor elesett meghorzsolta a térdét. Aki férfivá kellett érjen. Aki együtt nevetett a tanítványaival és sírt amikor a legjobb barátja meghalt. Aki közel jött ahhoz, aki szenvedett, aki megérintett a leprás rothadó bőrét és meggyógyította. Aki bár félt a szenvedéstől és kérte Atyját, hogy ne kelljen megtegye mégis lemondott az életéről, mert szeret. Mert számára értékesebb, hogy mi vele legyünk, mint a saját élete. 

Egy ilyen Isten várja, hogy szóljunk hozzá. Egy ilyen Isten hallgat minket.

2. Mert a párbeszéd  egy kapcsolat szívdobbanása.

Egy kapcsolat két félről szól és csak úgy tud kialakulni, ha vannak kapcsolódási pontok. Ez azonban csak úgy jön létre, ha vannak közös élmények, ha van kommunikáció, stb. Isten nem egy erő, nem egy energia. Isten egy SZEMÉLY. Ezért lehetséges a kapcsolat. És Isten nem csak hallgat, hanem beszél, szól is. 

Isten a kapcsolatok nagymestere és szakértője. Miért? Mert Ő maga folyton kapcsolatban van. Az Atya a Fiúval, a Fiú az Atyával és a kettejük kapcsolata és szeretete egymás iránt olyan erős, élő, hogy az egy külön személy, a Szentlélek. Ő tudja, hogy hogyan kell kapcsolatban lenni. Csak bízzuk rá magunkat és Ő segít, hogy egyszerre dobbanjon a szívünk.

3. Mert a világban káosz uralkodik és a szavaink ezt megváltoztathassák.

A szavaknak teremtő hatalma van. Ha nem hiszed, akkor gondolj bele abba, hogy milyen az amikor valaki leszid és milyen az amikor valaki megdicsér? Hogyan érint mindkét helyzet, milyen érzéseket teremt benned? Hogyan gondolkodsz utána magadról? Akár jó vagy kevésbé jó dolog született meg benned, de valami biztos történt. 

Ez igaz az imában kimondott szavakra is. Valami olyankor megváltozik, még akkor is ha a fizikai szemünkkel ezt nem is észleljük. Többször is megtapasztaltam azt, hogy ami után valamiért vagy valakiért imádkoztam azt éreztem, hogy valami megváltozott, akár úgy, hogy bennem több béke lett vagy egyszerűen csak volt bennem egy bizonyosság, hogy ez az ima nem veszett kárba.

4. Mert Jézus azt mondta, hogy: Imádkozzatok és  soha ne adjátok fel!

Jézus az egyik példabeszédben (Lukács 18, 1-8) a tanítványainak azt mondta: hogy ha egy bíró, aki se Istent, se embert nem félte mégis igazságot szolgáltatott a kitartó özvegynek, amiatt, hogy folyton kérte, mennyire inkább fogja a szerető Atya meghallgatni és teljesíteni a választottai kiáltását.

Jézus azért hív arra, hogy szüntelenül imádkozzunk, mert Ő az egyetlen aki valóban ismeri az Atyát és tudja, hogy Ő milyen és tudja, hogy érdemes kérni az Atyát, mert neki kedve telik abban, hogy gyermekeinek örömet szerezzen.

Te miért imádkozol?