Ez van...

Az utóbbi időben a hétköznapjaim nem voltak valami könnyűek vagy felhőtlenek Istennel. Sőt az utóbbi időben nehéz volt kitartani az ima, a böjt, az elkötelezettségek mellett. Nagyon nehezen megy az ima és a böjttel pedig végkép felhagytam. Nem azt akarom mondani, hogy felhagyok a harccal még azt sem hogy fegyverszünet van, csak egyszerűen próbálok minden erőmből Istenre figyelni és abba a kicsibe kapaszkodni ami még van. Sokszor úgy érzem, hogy Isten rengeteg kegyelmet ad és én nem vagyok képes kamatoztatni, a hibáimon javítani, tiszta szívből szolgálni vagy akár szeretni. A hét legfájdalmasabb pontja talán az volt, amikor ráébredtem arra, hogy nem tudok rendesen úgy ahogy kéne szeretni, és hogy nem tudom kimutatni a szeretetem mások iránt. Elég keményen érintett a dolog, mert úgy gondoltam, hogy legalább ezzel a területtel rendben vagyok. Amint kiderült nem igazán, sőt nagy bajok vannak vele. Szóval ez van velem és Istennel per pillanat. Nem tudom, hogyan mászok ki ebből a lyukból, de tudom hogy Isten az egyetlen akibe kapaszkodhatok, mert én hiába törekszem az én erőm arra se elég, hogy egy gyertyalángot kifújjak. Áldást....