Miért szeretem a böjti időt

A böjti idő 3. Vasárnapja van. Félúton Húsvét felé. Megkérdem önmagamtól: hol tartunk?

Én és Böjt nem voltunk mindig jóban. Nagyon sokáig tehernek éltem meg és nem értettem mélységét, szépségét. Úgy voltam vele, hogy minek kell ez az egész, most megint 4/6 hétig arról fog szólni minden, hogy milyen bűnös vagyok és mennyire nem vagyok méltó. Ami amúgy igaz, de segítség nélkül is megy nekem az önostorzás. (Ismerős ez valakinek?)

Pár éve azonban kezdett el bennem átformálódni ez az egész. Talán akkor kezdődött el, amikor ezen a Szentírási részen elmélkedtem: 

"Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért, a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra"

Lk 4,1-2

A Szentlélek vezeti ki a pusztába, nem mást követ, nem más jutattja eszébe. A Lélek vezeti oda.

Sokáig forgattam magamban ezeket a szavakat, amíg megszületett bennem valami. Az az elhatározás, hogy ezentúl megkérdezem minden böjt előtt a Szentlelket, hogy most miről volna jó lemondanom vagy mit volna szükséges gyakorolnom, hogy megerősödve jöjjek ki a "pusztaságból", ahogy Jézus tette. (Lk 4, 14)

Az első ilyen alkalom amikor így készültem egy adventi időszak volt és a csokoládéról mondtam le. Hogy mit tapsztaltam azt itt olvashatjátok, most nem fogom részletezni. Ez azonban annyira pozítiv tapasztalat volt, hogy utána teljesen átalakult az ahogyan tekintettem a böjti időre. Valóban kegyelmi időszakokká váltak. 

Az idén sokáig halogattam, hogy megkérdezzem a Szentlelket, hogy miről mondjak le. Talán azért is, mert azt éreztem, hogy nem tudom hogyan forduljak oda Istenhez. Annyira nem érzékeltem az idő múlását, hogy akkor eszméltem fel, amikor már Hamavazó szerda volt és én sorban áltam a hamvaszkodáshoz. Még soha nem ütötte meg ilyen erőssen a fülem, meg főként a szívem ez a mondat amit a pap mond, amikor meghint hamuval:

"EMLÉKEZZ ember, PORBÓL lettél PORRÁ leszel."

Abban a pillanatban jött a kegyelem, mint akinek leesik a hályog a szeméről, nekem a szívemről esett le. Ráeszméltem, hogy annyira beleástam magam a saját kis problémáimba, gondolataimban és annyira teret engedtem az önsajnálatnak, hogy elfelejtettem, hogy az élet nem rólam szól és a világ nem körülöttem forog. Isten kegyelme megengedte, hogy abban a pillanatban odatudjak fordulni hozzá és megérezzem gyöngéd és szerető jelenlétét.

A böjt és az is amit erre az időre megfogadok arról szól, hogy segítsen odafordulni a jó Istenhez, hogy elhárítson minden olyan akadályt amit közé és közém került. Ez az időszak tisztítja a szívem, az elmém, a gondolataim és segít megint arra figyelni, Aki valóban fontos: Jézus. 

Te hogyan éled meg a böjtöt?
(Kiváncsian várom hozzászólásaitokat.)