Apukám
Szeretem az Apukám.
Az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem vagy történetem vele kapcsolatban, az hogy egy idő után tudtam, hogy mikor jön haza és előkészítettem neki a nagy, fekete, kemény plüss kutyát. Miért? Mert volt egy kis rituálénk, legalábbis anyukám ezt meséli. Apa mikor haza jött bejött hozzám leült mellém, a fejét rátette a fekete kutyára. Ez volt a kis rutin. Persze volt amikor elaludt, de őszintén nem igazán számított nekem ez akkor, hisz az volt a lényeg, hogy apa most csak az enyém.
Persze azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy az én apukám sem tökéletes, hanem csak apukám, aki követ el hibákat és aki bármennyire is próbálkozott és próbálkozik nem tud tökéletesen megérteni, szeretni és az egy ég adta világon minden szükségemet teljesíteni (hiszen sokszor még jó magam sem tudom, hogy sokszor mit akarok). Ez azonban sajnos, és sokban nekem is köszönhetően, egy szakadékot alakított ki köztünk és sokáig nagyon távolinak éreztem őt és úgy éltem meg, mint aki nincs jelen az életemben.
Azonban ez nem csak a földi apukámmal volt így, hanem a mennyeivel is. Én 16 éves voltam amikor először megtapasztaltam Isten túláradó és túlcsorduló szeretetét, azonban csak 23 évesen ismertem meg az Atyát. Úgy igazán, életet megváltoztatóan.
Pontosan emlékszem arra a pillanatra, ami a mai napig úgy él bennem, mint az a pillanat amikor felkapcsolnak egy égőt egy sötét teremben és hirtelen mindennek alakot és formát nyer a világosság által . Nah valahogy én is így voltam.
Misszióba voltunk egy iskolába. Egy átlagos keddi nap volt és épp a tanároknak vezettünk imát. Már kismilliószor részt vettem ehhez hasonló imán, amikor kihúzol egy igeverset egy kis kosárból. Nem számította semmi eget rengetőre, csak talán valami bátorításra, max. szívet melengetőre. Mégis azon a napon ez nem így történt.
Az igevers (parafrazálva), amit kihúztam valahogy így hangzott:
"Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek engem"
És tudjátok bár nem volt mennydörgés és nem is nyílt meg az ég és hangzott el angyali szózat ez az egy mondat teljesen szíven ütött. Nem kellett sírnom vagy nem voltam elkeseredve, hanem egyszerűen úgy éreztem magam, mint akit egy nagyon hosszú és mély álomból felébresztettek. Abban a pillanatban, azon a kedden, abban az iskolában ráébredtem arra a valóságra, hogy én nem tudom, hogy ki az Atya. Fogalmam sincs. Mert én akiről azt hittem, hogy az Atya, arra én szépen és ügyesen ráhúztam azt amit láttam és tanultam.
Nem hibáztatok senkit semmi múltbeli dologért. Ez egy kegyelmi pillanat volt, mert akkor először életemben őszintén megfogalmaztam azt a kérdést: Ki vagy te Atyám? Mutasd meg magad, mert én nem ismerlek.
(Rublev - A Szentháromság ikon)
Ettől a pillanattól pedig megváltozott minden. Az Isten kapcsolatom, az imám, azt ahogyan látom magam és ahogyan látok másokat. Mert a mennyei Atya mindennél több és jobb és felettébb való, mint ahogy én eltudom képzelni.
Atyám, arra vágyom, hogy mi a te olyan sokszor elveszett gyermekeid megtaláljunk, úgy igazán. És tudom, hogy te jobban vágysz erre, mint mi magunk. Segíts, hogy megtaláljunk a keresésben.
Az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem vagy történetem vele kapcsolatban, az hogy egy idő után tudtam, hogy mikor jön haza és előkészítettem neki a nagy, fekete, kemény plüss kutyát. Miért? Mert volt egy kis rituálénk, legalábbis anyukám ezt meséli. Apa mikor haza jött bejött hozzám leült mellém, a fejét rátette a fekete kutyára. Ez volt a kis rutin. Persze volt amikor elaludt, de őszintén nem igazán számított nekem ez akkor, hisz az volt a lényeg, hogy apa most csak az enyém.
Persze azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy az én apukám sem tökéletes, hanem csak apukám, aki követ el hibákat és aki bármennyire is próbálkozott és próbálkozik nem tud tökéletesen megérteni, szeretni és az egy ég adta világon minden szükségemet teljesíteni (hiszen sokszor még jó magam sem tudom, hogy sokszor mit akarok). Ez azonban sajnos, és sokban nekem is köszönhetően, egy szakadékot alakított ki köztünk és sokáig nagyon távolinak éreztem őt és úgy éltem meg, mint aki nincs jelen az életemben.
Azonban ez nem csak a földi apukámmal volt így, hanem a mennyeivel is. Én 16 éves voltam amikor először megtapasztaltam Isten túláradó és túlcsorduló szeretetét, azonban csak 23 évesen ismertem meg az Atyát. Úgy igazán, életet megváltoztatóan.
Pontosan emlékszem arra a pillanatra, ami a mai napig úgy él bennem, mint az a pillanat amikor felkapcsolnak egy égőt egy sötét teremben és hirtelen mindennek alakot és formát nyer a világosság által . Nah valahogy én is így voltam.
Misszióba voltunk egy iskolába. Egy átlagos keddi nap volt és épp a tanároknak vezettünk imát. Már kismilliószor részt vettem ehhez hasonló imán, amikor kihúzol egy igeverset egy kis kosárból. Nem számította semmi eget rengetőre, csak talán valami bátorításra, max. szívet melengetőre. Mégis azon a napon ez nem így történt.
Az igevers (parafrazálva), amit kihúztam valahogy így hangzott:
"Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek engem"
És tudjátok bár nem volt mennydörgés és nem is nyílt meg az ég és hangzott el angyali szózat ez az egy mondat teljesen szíven ütött. Nem kellett sírnom vagy nem voltam elkeseredve, hanem egyszerűen úgy éreztem magam, mint akit egy nagyon hosszú és mély álomból felébresztettek. Abban a pillanatban, azon a kedden, abban az iskolában ráébredtem arra a valóságra, hogy én nem tudom, hogy ki az Atya. Fogalmam sincs. Mert én akiről azt hittem, hogy az Atya, arra én szépen és ügyesen ráhúztam azt amit láttam és tanultam.
Nem hibáztatok senkit semmi múltbeli dologért. Ez egy kegyelmi pillanat volt, mert akkor először életemben őszintén megfogalmaztam azt a kérdést: Ki vagy te Atyám? Mutasd meg magad, mert én nem ismerlek.
Ettől a pillanattól pedig megváltozott minden. Az Isten kapcsolatom, az imám, azt ahogyan látom magam és ahogyan látok másokat. Mert a mennyei Atya mindennél több és jobb és felettébb való, mint ahogy én eltudom képzelni.
Atyám, arra vágyom, hogy mi a te olyan sokszor elveszett gyermekeid megtaláljunk, úgy igazán. És tudom, hogy te jobban vágysz erre, mint mi magunk. Segíts, hogy megtaláljunk a keresésben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése