Újrakezdés

Szeretem az újrakezdéseket. Félek tőlük, de valahogy mégis szeretem őket.

Valószínüleg azért, mert ilyenkor visszatalálok ahhoz aki valóban vagyok. Azért is szeretem, mert arra kényszerít, hogy kilépjek a kis komfort zónámból és megosszam magam az emberekkel. Most is épp újrakezdtem és talán még soha nem élveztem ennyire.

Azt hiszem azért élvezem ennyire, mert megélhetem általa azt a szabadságot, hogy tudom hogy Isten akaratában vagyok. Valóban Isten akaratában vagyok és ez egy olyan tapasztalat, ami az egész életemben egy új dimenziót hozz, ha szabad így fogalmazni. Nem mintha eddig nem lettem volna Isten akaratában, de most ezt nagyon intenzíven élem. Ahogy szállt le a repülő ebbe az idegen, gyönyörű országba, az a gondolat és egyben érzés járt át, hogy nem is lehetnék sehol máshol, hogy misem természetesebb, hogy ez a repülő most Angliában fog leszállni és én teljes idegenek közé megyek.

Szeretem ezt az újrakezdést. Minden egyes napját, minden kihívását, minden egyes olyan pillanatát, amikor megismerek még valamit magamból és még többet Istenből.