Az Isten jó

Az Isten valóban jó. Miért?? Mert egy óriás nagy városban, mint amilyen London pont egy olyan helyre vezetett ahol csend volt és nyugalom.

A tegnap kiruccantam Londonba és arra kellett ráeszmélnem tíz perc séta után, hogy most már semmi másra nem vágynék csak egy kis csendre. Miért pont csendre? Mert hogy elmész a múzeumba emberek tömege vesz körül, futkározó gyermekek, magyarázó idegenvezetők. Metrózol süvít a szél, valaki telefonon beszél, zúg a vonat, szól a hangosbemondó. Kimész az utcára nem férsz el a járdán, autó autót ér, hol kalapálnak, hol fúrnak, kutya ugat, emberek kiabálnak, nevetnek. Egyszóval van élet és zajlik is teljes sebességgel. Nekem ebben a nagy életben pedig a lelkem a csend után szomjazott.

Rövid gyaloglás után elértem a Soho-i parkba ahol már kicsit jobb volt a helyzet, de még mindig nem volt az igazi. Ahogy eldöntöttem, hogy jó mindegy menjünk hiszen az áhított csendből mára már úgy sem lesz semmi, arra lettem figyelmes, hogy a park egyik felén egy templom van. Az Isten jó, mert a templom volt, nyitva volt és még szentségimádás is volt benn. Ha pedig ez mind nem lett volna elég ajándékba kaptam a csendet. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én azt tapasztaltam, hogy Isten a csendben szól. A tegnapi nap nem volt kivétel ez alól. Isten jó, mert nem akármit szólt, hanem egy olyan mély kérdésemre és vívódásomra adott választ ami már hetek óta ott motoszkál bennem. De beszéljen magáért a Szentírási rész:

"Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«" 

(Mk 10, 28-31)

Isten jó. Jó mert ismeri szívem minden gondolatát, ismeri a vívódásaimat és tudja hogy pont azzal vívódtam, hogy ér-e valamit az hogy elhagytam az otthonom, a családom, a barátaim. Ha pedig elhagytam nem-e olyan mintha nem akarnék sorsot (sorstalanságot) vállalni velük.

Isten jó és élő és olyan Isten, aki ismer, aki szól és megerősít abban hogy jó úton járok. Isten jó.