Megaláztatás

Tudtam, hogy létezik olyan hogy valaki pár másodperc alatt egy pillantással  megtud alázni, de soha nem tapasztaltam, a mai napig.
Olyan kicsinek és semminek éreztem magam, hogy nem tudtam hogy milyen módon fojtsam vissza a sírást. Még annyira sem méltattak, hogy a szemembe nézzenek. Hihetetlen érzés. Én pedig ott álltam és szolgálnom kellett. Még ennyire soha nem esett nehezemre, hogy valakiben meglássam Jézust. Egyszerűen valahol az volt bennem, hogy egyszerűen nem érdemli meg, nem érdemli meg ez az ember, hogy én kedves legyek hozzá, nem érdemli meg hogy szolgáljak felé, hiszen még emberszámba sem vesz.
Valami megtört bennem és valamit megértettem. Itt nem velem vagy a másik személlyel van baj. Nem kell semmit sem tegyek a másik emberért, valószínűleg nem érdemelte ki, de Jézus minden szeretet és kedvességet megérdemel. Én meg őt szolgálom. Olyan nehéz volt eddig teljesen megérteni azt, hogy látni a másikban Jézust. Nem a másikban kell lássam, hanem Jézust kell látnom és akkor nem számít ki az aki előttem áll, mert én Jézusra nézek és neki szolgálok.

Remélem nem túl bonyolult megérteni. Számomra most tényleg az a fontos, hogy Jézusra nézek mikor ezek az emberek felé szolgálok. Ő a lényeg. : )