Vallomásaim (miért szüneteltettem a blog írást?)

Több hónapja már, hogy nem írtam.

Lehet senkinek nem tűnt fel. Lehet, hogy többeteknek. 

A lustaság vagy időhiány csak egyik oka ennek és nem a legmérvadóbb. Igazából tudom, hogy nem tartozom magyarázattal (vagy lehet igen - lehet jelezni az elégedetlenséget), viszont tanultam valamit ez idő alatt és gondoltam megosztom. 

A szünetnek (így hívom) az 1. számú oka, hogy amint elkezdtem komolyabban foglalkozni a blog írással, abban a pillanatban elkezdtem megszállottan figyelni a nézettségi/olvasottsági számot. Minél többet foglalkoztam vele, annál jobban zavart ez a megszállottság, először tudat alatt, majd egyre tudatosabban. Olyan kérdések fogalmazódtak meg bennem, hogy: Jó az, hogyha megosztok sokszor nagyon személyes gondolatokat másokkal, idegenekkel? Rendben van, hogy kiteszem, kiküldöm a világhálóba a gondolataimat, érzéseimet, véleményemet? 

Aki blogot ír vagy naplót vagy bármit, kérdezem tőletek: nincs soha bennetek egy ürességi érzés vagy "meztelennek érzem" magam érzés, amikor kiírtok magatokból dolgokat? Főleg ha publikáljátok, ha olvassák, ha nem lehet többet visszavonni. 

Szóval ezeknek a kérdéseknek és érzéseknek köszönhetően szükségét éreztem annak, hogy szüneteltessem az írást, legalább egy időre. 

Miért kezdtem újra? Mert végre megérett bennem, hogy akkor is érdemes írni, hogy ha senki nem olvassa, ha pusztán csak magamnak, magamért írok. Lehet ebből kifolyólag is az ezt követő blogbejegyzések már nem lesznek annyira közönség orientáltak, inkább lelkem, inspirációm orientáltak. 

Hát ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó olvasást és Istentől megáldott boldog új évet!