A vonat nem vár

Az én esetemben pedig mégis.

Amikor elkezdtem ezt a blogot akkor az volt a célom, hogy azokat az apró dolgokat írjam le a hétköznapjaimból amik számomra Isten szerető és gondoskodó jelenlétéről tesznek tanúságot. A cél a régi és ez a következő beszámoló is ezt a célt akarja szolgálni.

A tegnap hazajövet Csíkszeredából nagyon elszámoltam azt, hogy mennyi időmbe telik leérni Csíksomlyóról az állomásig. Hát mindenképp sokkal többe mint amennyire én számítottam.
Magamban ezeket gondoltam: Elfogom késni a vonatot. Még öt perc. Alig értem a központba. Még rengeteget kellene menni. Még csak négy perc. Miért nem indultam el hamarabb? Jézus csinálj valamit. Haza kell érnem, még ma este. Hol van egy taxi. Miért nincs sehol egy taxi mikor az embernek igazán szüksége lenne rá? Már csak egy perc. Miért megyek tovább? Mi hajt tovább? Minden józan ember most megfordulna és keresne valami más megoldást. (Eközben ahogy csak bírtam úgy mentem az állomás felé. Teljesen kivörösödve és úgy hogy folyt a víz rólam.) Nah végre egy taxi. Már elkéstem. Tiszta pénzkidobás lesz. Mindegy. Lesz ami lesz. Jézus. Jézus. Segíts. Csinálj valamit. Elkéstem. Elkéstem. Jézus. Jézus.

A tény ami várt: Emberek várnak a vágányon.
Kérdem: Elment már a vonat Brassó felé?
Válasz: Nem, most érkezik.

 A vonat 15 percet késett. Jegyet vettem, vizet vettem, öt percet vártam.
 Nem hiszek a véletlenekben, a vonat engem "várt". :) :) Mert szeret az Isten.
 A szerdám Istennel. :)