Odafigyelés

Ma egy nagyon érdekes dolognak voltam szem- és fültanúja.

Egy édesanya a kisfiával ment kézen fogva az utcán és velük szembe jött egy fiatal srác, talán egyetemista lehetett. Ahogy egészen szembe mentek egymással a fiú hirtelen megállította az édesanyát és azt mondta: "Ügyeljen, mert a levél ami a fia kezében van az mérgező!!!" Én pont akkor kerültem és akkor láttam, hogy a kisfiú kezében egy zöld lapi volt. Annyira meglepett, hogy egy teljesen idegen személy, aki megtehette volna, hogy nem szól semmit, hogy elmegy mellette, ha még észere is veszi, hogy az ártalmat okozhat a másik embernek. Tudom magamról, hogy volt rá lehetőségem, hogy a másik embert megszólítsam vagy bármivel segíthettem volna és nem tettem meg, mert nem volt elég bátorságom hozzá. Ennek a fiatal fiúnak volt nem csak bátorsága, de odafigyelt az embertársára és figyelmeztette a veszélyre.

De itt nincs vége a történetnek. A másik dolog ami megfogott az az volt, hogy az édesanya, hogyan reagálta le a figyelmeztetést. Nem tépte ki a kisfiának a kezéből a lapit és azonnal elhajította, hanem megvárta amíg elérték a szemetest és a kisfiát felemelve együtt eldobták a falevelet. Ebből arra következtettem, hogy a fiának elmagyarázta, hogy miért kell eldobni és a kisfiú reakciója: nem sírt, nem üvöltözött, hanem a legnagyobb egyszerűséggel és természetességgel eleresztette a lapit.

Nagyon megérintett az odafigyelés, a reakció, a megfontoltság és a gyermeki bölcsesség.

Áldást.