Ima, érzések

Az utóbbi időben (értsd elmúlt 6 hónap) nagyon nehezen ment az imádkozás, majdnem egyáltalán. A találkozásaim Istennel igen csak rövidre és laposra sikeredtek. Elmaradt a rendszeres Szentírás olvasás, elmaradtak a körülötte forgó gondolatok. Nem szeretnék kifogásokat találni, hogy miért nem sikerült imádkoznom, mert akkor hajlamos vagyok másra, a környezetre fogni a hibát és nem magamba nézni és kimondani a fájó igazságot, hogy egyszerűen más dolgok fontosabbak voltak számomra mint az ima. Nem kell félreérteni nem más lett fontosabb Istennél csak más lett fontosabb az imánál. Azt érzem, hogy van bennem egy mélységes vágy, hogy találkozzak Istennel újra ilyen módon.

Ma Isten valami olyasmit üzent nekem, hogy neki végtelen a szeretete irántam meg akkor is, hogy ha én nem találok időt az életemben a hosszú imára, neki az a fontos, hogy a szentmisében, a dicsőítésekben eléje tudok állni és nem felejtem behívni az éltembe. Szeretném a szívemben élő vágyat beteljesíteni és azon leszek az elkövetkezőkben, hogy teret adjak ennek a vágynak és hogy mindent megtegyek, hogy egyre hosszabb és gyakoribb találkozásaim legyenek az Urral.

Áldást