A hangya

Úgy három hete elégé rossz passzban voltam. Nagyon dühös voltam és ez a düh kihatott midenre ami körülöttem volt, sőt még az Istennel való kapcsolatomra is. Amikor már türelmem a végét járta és már teljesen tehetetlennek éreztem magam, nem láttam a sötétségből a kiutat történt egy apró kis dolog. Miközben Medjugorjeban haladtunk a feltámad Kriszut szoborhoz mondtuk a világosság rószafűzérét. Közben éreztem, hogy a düh bennem egyre fokozódik és fokozódik. Ahogy haladtunk minden állomásnál, ahol megáltunk láttam egyetlen egy árva hangyát. Azonosultam vele. Én is olyan kicsinek, elhagyatotnak éreztem magam, azt érezetm hogy mindazok a terhek amiket hordozok lenyomnak a földre és mindjárt szétzúznak. Éreztem, hogy a kis árva hangyákon keresztül Isten üzenni akar valamit, de egyszerűen nem láttam, nem tudtam összerakni a képet. Másnap amikor már sikerült szentgyónásban letenni ezt a düht, de még mindig éreztem a tanácstalanságot beszélgettem az egyik szervezővel. Miközben beszélgettünk letekintettem a padlóra (megjegyzem szóbában voltunk, zárt helyiségben) újra láttam egyetlen egy kis árva hangyát. Viszont ez a hangya egy morzsaszemet hordozott a hátán. Ekkor villant be nekem, hogy a hangya képes a saját termeténnél nagyobb morzsszemet elcipelni és az jutott erről eszembe, hogy bár lehet az én terhem is nagyobb súlyra, mint én Isten úgysem bízna rám nagyobb terhet mint amit elbírnék cipelni. Én olyan vagyok akár a hangya cipelem a terhem, sőt még fel is használom arra, hogy tápláljam magam általa. Isten terve tökéletes még akkor is ha néha szenvedésekkel jár. Ámen...Áldást rátok....