3 mód mások bátorításához

Az egyik szokás ami teljesen átformálta az életemet az a bátorítás volt. A közösségben ahol négy évig éltem ott kialakítottunk egy olyan kultúrát, hogy amikor csak tehettük bátorítottuk egymást. Még egy színes papírra is rávolt bigyesztve a következő ige, hogy folyton emléksztessen, hogy mi e szerint szeretnénk élni:

" Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma"

 Zsidók 3,13

Ez a szokás nem csak az által alakított át, hogy engem bátorítottak, hanem az által is, hogy én bátorítottam. Megtanított arra, hogy odafigyeljek a másik személyre, meglássam a dolgokban a szépet és a jót. Illetve mások bátorítása és dícsérete elkezdett az én kőszívembe beszívárogni és alakítani. Nem gondolom azt, hogy mások véleményétől vagy dícséretétől kell függjünk, sőt. Azonban hiszem azt, hogy Isten teremtő szava igen is tud formálni és az Ő szava van amikor másokon keresztül ér el hozzánk, persze ha engedjük. 

Itt van 3 mód vagy ötlet, hogy hogyan növekedhetünk abban, hogy Isten szócsövei legyünk:

1. Lásd meg!

Azt hiszem ez elég egyértlemű. Járjunk nyitott szemmel, legyünk figyelmesek a körülöttünk levőkre és ne féljünk meg is osztani a dícséretünket, a bátorításunkat ha valamire figyelmesek leszünk. 

Például pár hónapal ezelőtt egy konferencián voltam és amikor a szállodánál jelentkeztünk be, akkor felfigyeltem a nőre aki segített nekünk. Egy egyszerű, de szép ruha volt rajta, kivolt sminkelve pont annyira, hogy kihangsúlyozza az arcának vonásait. Szép volt. Nő volt. Amíg ott álltunk (ami volt pár perc) azon filóztam, hogy most megmerjem ezt mondani neki? Nem ciki egy kicsit? Nem is ismerem, még a nevét sem tudom. Most totál lejáratom magam. Végül még is úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz én megmondom neki, hogy csinos. :) A változás szemmel látható volt. Abban a pillanatban, hogy elért hozzá ez az üzenet elmosolyogta magát, felragyogott a szeme és még szebb lett tőle, még nővébbé vált. Olyan megtisztelő volt számomra, hogy része lehettem ennek a pillanatnak. 

Szóval bátorító szemüveget fel, hiszem hogy sok szép és jó van amit megláthatunk, ha megakarunk. És akkor már csak egy lépés válszt attól el, hogy ezt szóban ki is fejezzük. Egy dolgot veszthetünk: a büszkeségünk (és ha engem kérdeztek nekem így is túl sok van belőle, nyugottan van amiből elveszíteni).

2. Írd le!

Egy másik módszer amit sokat használtunk a házban ahol laktam, hogy kis üzeneteket hagytunk egymásnak. Lehet, hogy tényleg nagyon rémísztő számodra az, hogy valakit megszólíts. Semmi baj. Ezzel a módszerrel névtelen maradhatsz. 

Nem az a lényeg, hogy hosszú szerelmes levelet írj vagy gyönyörűen fogalmazz. Egy mondat elég. Egy igevers elég.

Volt egy szokás a házunkban, hogy amikor távol voltunk szolgálni misszióba és hazaértünk, akkor mindig várt egy kis üzenet ( +finomság :P - "mert méltó a munkás a maga bérére"), egy bátorítás az Úrtól a többieken keresztül. Mindig sokat jelentettek nekem ezek a kis bátorítások, mert egy hosszú hét után, amikor teljesen kiüresítettem magam, akkor ezek az üzenetek emlékeztettek arra, hogy az Úr ismer és Ő fog felfrissíteni. 

Keresd meg az első kezedbe akadó papírt és ceruzát, mondj el egy röpimát és írj valakinek egy rövid, kis bátorító üzenetet.

3. Fesd meg!

Ez az egyik kedvencem. :) 

Van az a mondás, hogy: "Egy kép többet ér ezer szónál". Hiszem, hogy bizonyos esetekben így igaz. Ehhez a módszerhez nem kell nagy rajztehetség, a lényeg még mindig a bátorításon van. 

Azt szoktam tenni, hogy egy kis csendet tartva imádkozom a személyért, akit bátorítani akarok és kérem az Urat, hogy ihlessen meg. Általában ilyenkor eszembe jut egy kép, általában valami nagyon egyszerű (mint például egy fa vagy hegyek vagy egy virág, stb). Ezt próbálom tehetségemhez mérten lerajzolni vagy megfesteni. Van amikor egy igét is kapcsolok hozzá vagy bátorító üzenetet, de nem bonyolítom túl a dolgot. 

Valahogy így:

Teljes szívemmel hiszem, hogy ha változtani szeretnénk az önsajnálat, a reménytelenség, az elégedetlenség kultúráján, akkor megkell tanuljunk a bátorítás kultúrájában élni. Ezt pedig mi magunk kell megteremtsük, hiába várjuk, hogy majd más elkezdi helyettünk. Az Zsidók leveléből való ige arra buzdít, hogy ne teljen el egy olyan nap, hogy nem bátorítottunk valakit, hogy nem építettünk fel valakit a szavaink által. Hát ne mulasszunk el egyetlen napot sem!

BÁTORÍTÁS a bátorításhoz: Én senkivel nem találkoztam, aki zokon vette a bátorítást; legfeljebb elutasította, mert nem volt kész befogadni, de nem vette zokon.