A fekete bárány története

Amióta tudom maga ezt a hasonlatot használtam magamra: "Én vagyok a fekete bárány, én mindenhonnan kilógok." Azon a lencsén keresztül amin néztem magam és másokat úgy tűnt, hogy mindenki más egy szép kis fehér bárány és úgy tűnt mintha mindig mindenki jól ellett volna egymással. Azonban már egy ideje Apa összetörte ezt a lencsét amin keresztül néztem a világot és láttam önmagamat. Ennek köszönhetően pedig - hogy a bárány hasonlatnál maradjak - rájöttem a többieket szemlélve, hogy ők nem is olyan fehérek mint azelőtt, mintha foltosak, meg szürkék lennének és mintha én sem lennék olyan fekete. Inkább én is szürkés vagyok és rajtam is vannak foltok (most a fejedben azt gondolhatod, hogy hirtelen mindenkiből dalmát kutya lett). De a lényeg egy: nincs olyan, hogy csak fehér, meg csak fekete. Csak szürke van, meg foltos, meg sokan vagy néhányan, vagy körülöttem lévők, meg olyan van hogy gyakran vagy sokszor - de olyan nincs hogy mindig és mindenki. 

Egyedi vagy, de nem vagy egyedül.

Merd levenni a lencséd vagy sokkal inkább engedd, hogy Apa levegye rólad. Lehet, hogy ez neked nem újság, de akinek igen:

ÜDV A KLUBBAN!