Újra beoltva

Sokszor fáj a szívem, azokért a barátaimért, ismerőseimért, akik már találkoztak valamilyen formában Jézussal, de mégsem Őt választották vagy az élet hullámai között, az egyik hullámban ami a fejük felé csapott, úgy döntöttek talán akaratukon kívül is, hogy másba kapaszkodnak meg. Pál a Rom levélben őket az olajfa azon ágaihoz hasonlítsa őket, amelyeket letörtek vagy lenyestek. Jézus a gyökér amelyből kinőnek az ágak, Pál azt mondja a gyökérről, hogy szent és ezért az ágak is azok, és ezért részesednek a gyökér dús nedvéből. Nekem nagyon fáj, hogy ezek az emberek nem részesülhetnek ebben. Nincs részük abban az élményben, amit a Jézussal való élet és kapcsolat jelent. Azonban ez a rész a Szentírásból biztatott is, mégpedig arra, hogy ez az állapot visszafordítható, mert az mondja az Ige, hogy "Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket", csak segítségül kell hívniuk az Ő nevét. A Rom levélben azonban az is le van írva, hogy: "De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek, abban akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincs aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket?". Nagyon meggondolkodtatott ez az igerész, és az a mély igazság, ami benne rejlik. Ezzel az Igével Isten még jobban a szívembe véste, azt, hogy Ő engem küld és ismerem Őt (valamennyire :D  ) és minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy része legyek annak, hogy ezek az emberek újra beoltódnak Jézusba.