Ez meg az...minden

Azt hiszem, hogy ebbe a blog bejegyzésbe sok minden bele fog vagy kéne, hogy férjen.

Először is az, hogy egy új év kezdődött el. Az az igazság, hogy bajom van az évkezdésekkel, úgy nem tudom hova tenni őket. De talán az idén valahogy másként volt. Ezen a Szilveszteren nem tettem Újévi fogadalmat, nem csináltam magamnak a 2011-es évre programot. Inkább úgy mondanám, hogy egyességet kötöttem Istennel. És mégpedig abban kötöttem egyességet, hogy megengedem neki, hogy vezessen, hogy kirendeljen helyekre, hogy elvezessen emberekhez, megengedem neki, hogy szeressen. Ezzel indult az új évem. Remélem eléggé fogom tudni magam engedni.

A másik dolog amit most, így megosztanék az egy papírról származik, amit húztam egy "mézes bödönből", ami tele van igékkel. Megfogott ebben az ici-pici szövegben az utolsó gondolat és azóta is sokat mélázom ezen a pár soron. Íme a szöveg:

"Meghalni önmagunknak, hogy Istenben éljünk: Jézus valamennyi tanítványa arra kapott meghívást, hogy ezen az úton járjon alázattal és türelemmel, nagylelkűen és állhatatosan. A keresztény ember nem viszonozhatja a világban tapasztalható rosszat bosszúval, gyűlölettel azzal, hogy hamis spiritizmusba menekül. A rosszat jóval, a hazugságot igazsággal, a gyűlöletet szeretettel kell viszonoznunk." (Norberto Rivera Carrera mexikói bíboros)

Ebben az új évben újra elköteleződöm amellett, hogy a hétköznapok szürke perceiben felismerjem Istent.

Áldást...