Kegyelemmel teli igen

Nagyon megfogtak ezek a sorok a Szentírásból: "Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez." Máriát üdvözli az angyal s Mária elcsodálkozik ezen a köszöntésen, nem igazán érti, hogy mi történik, mit is akar ez az angyal tőle. Mégis mindennek ellenére Mária elfogadja Isten meghívását, elfogadja Isten csodálatos tervét az életében, bár nem igazán érti és lássa, hogy mindez hogyan fog megvalósulni. Ő rámeri bízni Istenre az életét, kérdések, lázadások nélkül. Valahol ezt tapasztalom én is most az Istennel való kapcsolatomban. Isten készített valami csodálatosat számomra, amiről nem nagyon tudok semmit, nem igazán látom azt, hogyan akarja Ő ezt megvalósítani az életemben. Máriával ellentétben nekem nem sikerül teljesen rábízni magam Istenre. Az eszem mindig tudni akarja a választ, tudni akarja a következő lépést, nem éri be azzal, hogy ha Istennel jár akkor nincs mitől félnie, mert Isten ott harcol vele együtt. Nagyon nehezemre esik ezt elhinni és odaadni a jövőm neki, a kezébe tenni és hagyni hogy vezessen. Mindennap megkel harcoljam azt a részt, hogy bízzak, hogy meggyőződjek arról hogy én magamnak nem tudok jobbat kitalálni mint Isten, hiszen Ő engem magamnál is sokkal jobban szeret.

Atyám harcolj minden nap velem, segíts, hogy miden nap elfogadjam a Te terved az életemre. Ámen

<><