Áldás útja

Egy pár napja nagyon nehéz volt megkülömböztetni a jó utat a rossztól, a jó döntést a rossztól. Valahol elvesztettem Isten tekintetét, nem hallottam a hangját, a sötétben tapogatóztam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a bűneim miatt van vagy talán azért, mert nem teljesítem az Ő akaratát vagy csak egyszerűen állhatatosnak kell maradjak. Talán mindegyikből volt egy kicsi. Újra lekellett tennem régi énemet, régi dolgokat amihez ragaszkodtam és újból rákellett bízzam magam Istenre és arra, hogy Ő az egyetlen aki képes vezetni az életem. Szembe kellett nézzek megint azzal, hogy mennyire apró vagyok és kicsinyes, hogy az én hitem csak egy szalmaláng, amit Isten kifujhat ha neki úgy tetszik seperc alatt. De mégsem teszi meg, mert terve van velem és ez nagyon jó érzés, még akkor is ha fogalmam sincs hogy mi a terve. Hogyan tértem vissza az áldás útjára, miután egy hét alatt négy évett estem vissza?? Nem tudom, ezt is csak Isten tudja, hogy hogyan csinálja, hogyan mutatja meg nekem akaratát és azt hogy mikor nem cselekszem helyesen. Tudom, újból megtanultam, hogy az áldás útján kivül nincs jobb út, ez a legjobb, a legkeskenyebb, de a legjobb. Ámen