És itt vannak a gondolatok

Az első idézet azért ragadt meg, mert azt mondja, hogy nem lehet és nem szabad az imából úgy felállni, hogy haragszom valakire, nem imádkozhatom, úgy, hogy közbe dühös vagyok valakire. Egyébként tényleg tapasztaltam azt, hogy amikor haragszom valakire vagy dühös vagyok valakire, akkor egyszerűen nem tudok imádkozni, csak annyit tudok Istennek mondani, hogy dühös vagyok és hogy képtelen vagyok valami jóra vagy szépre gondolni.
A második idézetben az fogott meg, hogy Jézus azt mondja a vak embernek, hogy mehet, hogy nem kell semmit sem tegyen cserébe a gyógyulásáért, elengedi útjára, azt mondja "Menj". A ex-vak koldus pedig nem nagy boldogan megy, hogy elújságolja barátainak, ismerőseinek, hogy né újra látok, hanem azonnal ahogy látni kezdett követte Jézust. Nagyon megfogott ez az ellentét, ebben a már rengetegszer hallott történetben. Arra is gondoltam, hogy én mit tettem volna a helyébe, hogy számomra mi lett volna a fontos??
A harmadik Szentírási rész, pedig azért fogott meg, mert sokszor mikor jó magam is szolgálok, néha elfelejtem, hogy ez alázatot és szelídséget követel. Elfelejtem, hogy én előbb kell szeressek és elvárások gyülnek fel bennem, amiból később elégedetlenség és frusztráció lesz. Az utóbbi időben úgy gyakorlom azt, hogy ne feljtesem el, hogy a szolgálat mivel jár, hogy megköszönöm Istennek a lehetőséget a szolgálatra és azt hogy velem együtt szolgált. Eddig nem tettem, de most már nem születnek elvárások egyhamar. Ámen.